Hurrá, nyaralunk!

Jó, csak egy négynapos vidéki „pihenésnek” vágtunk neki, az igazi nyaralás még később lesz, bár a tapasztalatok alapján még az sem kizárt, hogy végül csak a strandig jutunk el. Ha szerencsénk van. Bátor barátaink ezúttal is nagy vállalást tettek, bár tudták, hogy velünk kikapcsolódni nem olyan könnyű, de lehet, hogy erre azért nem voltak felkészülve. Remélem, vigasztalja őket a tudat, hogy a jelek szerint nagyobb lélegzetvételű közös eseményeken évekig nem fogunk részt venni, vagy csak külön-külön…

Bár a pakolás már rutinosan ment ­­– a tavaly összeállított utazólista némi módosítással egészen életképesnek tűnt (itt tudja megnézni, akit érdekel) – a folyamat maga ettől még rohadt hosszú és fárasztó volt. A végeredmény pedig még mindig sokkoló: hiába cseréltük le a kis yarist egy SUV-ra, ezt is annyira tele pakoltuk, hogy a hazafelé velünk tartó vagabund legyek alig találtak ki az ablakon. Mindenki csomagokat tartott még az ölében is, a kutya pedig egy legalább tízkilós konyhai instant pakk mellett kuporogva utazott.

Az érkezést követően általános derű közepette csomagoltunk ki, érthető, egy ilyen utazócirkusz láttán muszáj röhögni, ha nem akar az ember sírógörcsöt kapni. Pár óra alatt egészen babakomform lett a szállás, felépültek Olívka alvó/evő/tartózkodó spotjai, és újra előkerült a közkedvelt, recsegő bébiőr. A fürdőszoba báját is azonnal magasabb szintre emeltük pár csomag használt pelenkával, a szauna pedig babakád- és pancsolójáték-tárolóvá vált. Más kérdés, hogy utólag visszatekintve hülyeség volt a bazi nagy kádat levinnünk: nem fogok hazudni, a gyerek a három nap alatt egyszer fürdött, akkor is csak azért, mert penetráns bográcsozós szaga lett, bosszúból pedig előtte engem is lepisilt.

Bár kifejezetten igényes helyen laktunk, gyönyörű zuhanyzóval, de abban berendezni a baba wellnesst nem bizonyult kényelmesnek. Úgy kuporogtam mellette az egyre brutálisabb pocakommal, mint egy éppen szülni készülő víziló, de nem tudtunk mit tenni, a hölgy nem tolerálja a tusolást.

Napról-napra tudatosabb, okosabb és ügyesebb, aminek bár szívből örülök, de nem könnyíti meg a mindennapokat. Csalhatatlan szimattal találta meg az összes konnektort (biztonsági dugókat persze nem vittünk, ezért mindenféle kreatív megoldásokkal vettük elejét a kísérletezésnek), hamutartót, vegyszert, és lelkesen kalandozott a többiek szobájában is. Amennyire mintababaként kezdte, most annyira kinyílt a lázadó énje: a nagykönyvben megírt hisztiket dobott úton-útfélen, Blaha Lujzát megszégyenítő földre omlásokkal. Szerencsére a kertben futtatás (táj-jogging) legalább az alvás kérdést megoldotta, bár az is segített, hogy az utazóágyból nem tudott kimászni.

Rövid helyzetértékelés, és a tanulságok levonása:

Helyszín: felújított kétszintes villa a tanyavilág szívében

Létszám: 8 fő + Buba + Lábadozó Tuta (nemrég műtötték egy kisebb, szerencsére jóindulatú daganattal, és egy körben ivartalanítva is lett, amihez képest megdöbbentően fitt és laza)

Időjárás: fos

Projekt célja: testi/lelki kikapcsolódás, játék, nevetés, evés-ivás, meccsnézés

Projekt megvalósulása: sok testi/lelki nyomor némi kikapcsolódással, alkalomszerű játék, kevés, de intenzív nevetés, folyamatos evés-ivás (na jó, ez alapvetően nem én voltam), erősen zavaró tényezőkkel tarkított kitartó meccsnézés

Meglepetés: hipercuki kiscsikók a közelben, idegesítő légyözön a házban, kukaborogató kisded (lazán feldöntötte a 120 literes szemetest, H.U.L.I.G.Á.N)

Jövőbeni tervek: kétszer meggondoljuk a legkisebb kimozdulást is (bár mindig ezt mondjuk, aztán a végén újra és újra belevágunk)

Megérte? Meg.