Akik ismernek, figyelmeztettek a baba érkezése előtt, hogy ne töltsek túl sok időt a házimunkával. Pontosan tudják, hogy amúgy is másodpercekben mérhető, amíg párhuzamba rakok mindent és mindenkit, aki rendetlenkedni mer, még a kutya is netten fekszik a kanapéján. Bár egy csecsemő életében az egyik legfontosabb pont a tiszta, rendezett környezet, sejtették, hogy itt túlkapások
Cumilánc, nyálkendő, bundazsák, sapka, zsebkendő, mobil. Nekem időjárástól függetlenül napszemüveg, hogy jótékonyan elfedjem a smink hiányát, a kutyára kiskabát, és máris irány a természet! Elsőként arra figyelek, hogy a külső folyosóajtón ne zárjam ki magunkat, ahogy az egyszer már megtörtént. Teljes erővel szorítom a kulcscsomót, ötször ellenőrzöm, hogy biztosan nálam van, és nem a bejárati
Miután Buba megszületett – ezt a munkanevet adtuk neki, amíg nem tudtuk, hogy milyen nemű lesz, és azóta is sokszor így hívjuk – a konyha egyre inkább állatfarmmá változott. Nem a sertésmájas rizottóra vagy a zöldséges borjúpástétomra gondolok, amit a gourman kishölgy ebédre fogyaszt, hanem a fiókjából kidőlő bébi eszközeire. Fokozatosan nőtt az elkülönített, „steril”
Peti odasúgja: még alszik – és egy fotót is mutat, amin Olívka széttárt karral, angyali mosollyal szundít. Ahogy férjem kilép az ajtón és megfordul a kulcs a zárban, meghallom a nyekkenést a bébiőrön keresztül. Egy pillanatig reménykedem benne, hogy csak hallucináltam, és még csukott szemmel fekhetek egy kicsit, de rögtön érkezik a jókedvű berregés, ami