Tudtam, hogy a lakás szétverése nem Benny Hill show lesz (bár bizonyos értelemben pont az lett), de erre a rettenetre nem voltam lelkileg felkészülve, bármilyen rutinos mélypesszimizmussal indultam neki. A falainkban az a legviccesebb vonás, hogy vagy betonból, vagy téglából, vagy gipszkartonból vannak, teljesen kiszámíthatatlan összetételben, emiatt egy szög beveréséhez is ütvefúró kell adott esetben.
Bár régóta vártam, hogy megírhassam ezt a bejegyzést, de sokáig úgy gondoltam, hogy a legutolsó pillanatban osztom csak meg az örömhírt, hogy minél nagyobb legyen a meglepetés. Aztán újraterveztem, mert rájöttem, hogy a Demóbaba blog olvasóközönsége nem csekély átfedést mutat a barátaimmal, személyes ismerőseimmel, rokonaimmal, nekik pedig amúgy sem újdonság a családunk bővülése. Másrészt ha
Hétvégén meglátogattuk a Kiscelli Múzeumban bemutatott társasjáték kiállítást, természetesen Olívkával együtt, ami nem csak nekem, de neki is ihletet adott. Kicsit elengedtem a babatornádót a kiállítási térben – egy átalakított romkolostorról van szó – gondoltam, itt végre teret kaphat a lendülete de a „terem”őr aggódó tekintete mást sugallt. Végig a nyomunkban járt, pedig esküszöm, egy