Olyan két hónapon vagyunk túl, ami gyakorlatilag mindenkinek élete egyik nagy próbatétele volt. Akinek nem, annak örülök, gratulálok, és irigylem is, így, együtt. Most, hogy látjuk a fényt az alagút végén (remélem, legalább kicsit így marad), összefoglaltam, hogyan teltek a napjaink. Én gyakorlatilag három éve házi őrizetben vagyok, apróbb kimenőkkel, ha jó a magaviseletem. A