Bűnbanda? Iggeen!

Mióta Lettike megérkezett, szervezett bűnözés ütötte fel a fejét nálunk. Azt hittem, kezdek rutint szerezni az anyaság finomságaiban, de erre nem lehet felkészülni sem fizikailag, sem lelkileg. A huszonegy hónapos tornádó és a tíz hetes kiképző asszonyság ellen lassan kilométeres bűnlajstrom készül, Petivel mindent feljegyzünk és megjegyzünk.

Íme a vádpontok:

• Lopás, csempészés: Ebben egyelőre Olívka az érintett (tekintve, hogy a húga még csak hadonászni tud), rettenetesen figyelni kell rá. Az egy dolog, hogy múltkor boldog fejjel ült az összes készpénzem, kártyám és okmányom között, ráadásul kábé kiröhögött a személyimen lévő fotó miatt. Az viszont már más, hogy múltkor otthon döbbentem rá, hogy lenyúlt egy mini, tigrises habfürdőt a drogériából, és többször szembesültünk azzal is, hogy fura dolgokat vettünk, mert szemrebbenés nélkül bedobál mindent a kosárba, amíg nem nézünk oda, de azt legalább kifizetjük. Múltkor hosszú tanakodás után jöttünk rá, hogy a giga tictac például így került bele a pakkba, de papírzsebkendőt és cukorkát is „vásárolt” már. A fürdőszoba szekrényből lazán kiszedte az összes hideggyanta csíkot, szerencsére nem tudta széthúzni őket, mert arra lettem figyelmes, hogy a kutya fejét „epilálja”.
• Csendháborítás: Itt döntetlent kell hirdetnem: bár elsőre Lettike tűnhet aktívabbnak, a nagytesót se kell félteni. A picivel kapcsolatban nincs mit ragozni, duplán megnyertük, amit anno megúsztunk: hasfájás rulez, minden este fél hétkor indul a parti. Régebben előfordult, hogy majdnem éjfélig ringattuk/táncoltattuk/etettük, minden létező trükköt végigpróbáltunk, persze hiába. Peti Olívka fülvédőjében járt vele dzsigget, én közben a telefonomon kerestem a megoldást, szerencsétlennél még az úgynevezett szélcsövet (fenékbe dugós pukit kiengedő cucc) sem átallottam bevetni, annyira kétségbeestem. Mivel Olívka régóta este nyolckor alszik, szinte percre pontosan, nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy hamar rájöjjön az ember: Lettike a legrosszabb időszakban üvöltött. Persze ettől a másik is felébredt (ha egyáltalán sikerült elaludnia), és vagy kánonban, vagy felváltva bőgtek, amibe néha én is csatlakoztam. Most már határozottan jobb a helyzet, kb. napi nettó két órára csökkent az ordítás, fejlődik a pindúr, cserébe Olívka pótolja a kiesett decibeleket.
• Garázdaság, vandalizmus: Nyilván a nagyobb a főkolompos, kicsit előbb elkezdődött a kétévesekre jellemző kritikus időszak, ő akar lenni a legerősebb kutya a vidéken. Enni csak úgy hajlandó, ha közben valamivel lekötöm a figyelmét, és ha hibázok, az egész menü repül, jobb esetben a földre, amúgy rám. Gyűlölöm a halat (elmondhatatlanul, a hideg ráz a szagától, innen is látszik, mennyire szeretem Olívkát, mert különben sosem adnék neki), és amikor az ölembe küldött egy nagyobb adaggal, önkéntelenül igen ízes szó hagyta el a számat, amit órákig boldogan ismételgetett (a piááábba). Előszeretettel rázza a karámot is (ha lehuligánozom bóknak veszi), igaz ezúttal kívülről. Amíg bent kellett volna lennie, azért tiltakozott, így feladtam a küzdelmet, és hónapok óta már csak túlméretezett játéktároló területként funkcionált. Amióta viszont Lettike ott pihen a játszószőnyegén, azóta minden erejével ő is oda akar menni. Ha ott tudok lenni velük, nem gond, de amúgy nem hagyhatom őket kettesben, mert rövid úton letudná a testvérprogamot, amivel már át is tértem a következő vádpontra.
• Megfélemlítés, erőszak: Olívka imádnivaló testvér, cumit ad a picinek, ha az sír, simogatja, puszilgatja, segít a pelenkázásnál DE élvezettel demonstrál erőt. A simiből pillanat alatt méretes fejcsapkodás lesz, ha nem lépek közbe, és úgy lökné ki a húgát a pihenőszékből, mint a rakéta, ha rajta múlna. Halkan jegyzem meg, „kiskorában” másodpercekig sem maradt meg benne, de most KELL, nem baj, hogy a harmada kilóg belőle. Úgy közlekedik, mint egy tank, szegény Kalika nem tud elég gyorsan kitérni előle, ezért sokszor szemrebbenés nélkül megtapossa (minket is). Lettike sem kispályás, nem értem, hogy egy ilyen törékeny lény hogyan képes ennyi erővel megfeszülni vagy arcon rúgni, ha át akarom öltöztetni, ha pedig éhes, simán lefejel. A szoptatás sem vicces, ahogy azt említettem már egy másik bejegyzésben, piranha üzemmódban tolja. Az elején tucatjával kentem magamra minden létező kenőcsöt, ami elvileg segít, de így is úgy rángatóztam a fájdalomtól, mint aki belenyúlt a konnektorba. Azóta ezen a téren is javultak a dolgok, de simán véresre rág, ha belelendül.
• Csalás: A lányoknak olyan drámai vénája van, hogy sokszor Gór Nagy Mária színitanodájában érzem magam. Múltkor éppen tornyot építettünk békésen, amíg Pöttöm Lujzi a karomban pihent, a nővérkéje a Tokio Skytreen dolgozott. Aztán minden átmenet nélkül odafordult felénk, és két kézzel csapkodni kezdte Lettike fejét, úgyhogy megkapta élete második igazi letolását, bevallom, kicsit lekiabáltam a fejét. A kezébe temette az arcát, előadta a népszínház utcai összeomlást, már éppen majdnem elhánytam magamat a bűntudattól, amikor azt láttam, hogy a keze mögül kukucskál, és röhög. Ahogy észrevettem, megint váltott, akkor már nem sikerült hitelesre az előadás, de elképesztő profi. Az apját is halálra rémítette: mikor vacsora közben véletlenül megharapta a saját ujját, úgy üvöltött, mint akit éppen ébren műtenek, szerencsére én láttam, mi történt, de Peti még így is alig hitte el, hogy csak ennyi történt. Prózában is erős, mikor megkérdeztem, hogy szereti-e a kishúgát, rám nézett és annyit mondott, hogy kígyóóó, majd üdvözült fejjel sziszegett. Lettike sem marad le sokkal, megszakad a szívem érte, hogy mennyire fájhat a kis hasa, de érdekes módon ha táncolva ringatjuk vagy éneklünk neki, akkor rögtön „meggyógyul”. Abban a pillanatban, ahogy a kiságy vagy a mózeskosár felé közelítünk vele, bekapcsol a szenzor, kipattan a szeme és előröl kezdi a fitnesz órát, a hordozókendő a mentsváram. Ha semmi sem segít, akkor magamra kötöm, és akkor szinte biztos, hogy perceken belül rám ájul, csak akkor is nagyon vigyázni kell, nehogy felébredjen, amikor kicsomagolom.
• Pénzmosás: Szó szerint kell érteni, Olívka mindent bedobál mellém, miközben zuhanyozom, ez alól az előzetesen elcsent pénztárcám sem kivétel.
• Monopólium kialakítása: A lányok összedolgoznak, gyakorlatilag leosztják a nap minden percét egymás között, ki mikor tart igényt ránk. Végre kezd valami napirend féle kialakulni, de még mindig áldás, ha egy időben alszanak.
• Közszeméremsértés: A legcukibb „bűncselekmény”, nem lehet betelni vele, amikor Rozi fürdés előtt egy szál pelusban csípőkörzéseket végez a tükör előtt. Szemmel láthatóan elégedett a látvánnyal, és akkor sem szégyenlős, mikor megeteti a babáját: lazán felcsapja a pólóját, és mehet a szoptatás (utána pedig megméri Lilit). Azon is nagyon jól szórakoztunk, mikor a Tescoban flörtölni kezdett egy kisfiúval: Mona Lisás mosollyal ránézett, félrehajtotta a fejét miközben nagyon lassan felemelte a trikóját és megmutatta neki a köldökét. Hát mi ez, ha nem szívrablás?