Karácsonyi extázis babaszemmel

Az ünnep bejön Olívkának, erre több jel utal: a fények iránti már-már beteges vonzalma, vagy a válogatás nélkül sikert arató bugyuta dalok szeretete. Itthon egyelőre csak egyetlen csengettyűs szarvasdekoráció és egy csokimikulás jelképezi a várakozást, illetve az adventi koszorú a bejárati ajtón, ami folyton leesik.

Tegnap vettünk egy mély levegőt, és belevágtunk az aranyvasárnapi forgatagba, az ütemterv meglehetősen szoros lett. Először a Húsgolyók Fellegvárába látogattunk el, ahol céltudatos haladással és egy rövid ebéddel együtt három óra alatt végeztünk is. Buba először Peti kezében volt, így reptében el tudta kapni az innen-onnan lógó díszizéket, amiknél csak a kis pofikája ragyogott jobban. Féltem tőle, hogy megterhelő lesz neki a túra, csak ámultam, hogy még a saját demóbaba skáláján is 10 pontot ért el, gyakorlatilag egyetlen nyekkenés nélkül, hollárihó üzemmódban abszolválta a feladatot. Néha a kezébe adtunk egy-egy érdekes tárgyat, amit a megfelelő pillanatban visszatettünk, nem gonoszságból, vagy mert sajnáltuk volna rá a kb. ezer forintot (nem bőrkanapékkal szórakoztattuk), hanem mert pont öt percig voltak érdekesek. Kapott ajándékot is, amit gondosan elrejtettünk, nem mintha szükség lett volna rá, de az elvek azok elvek. Amúgy érdekes problémakört vet fel a karácsony elméleti és történeti hátterének bevezetése, egyelőre arra jutottunk, hogy most még úgyis csak az izzósorra nyáladzik, de később valami egységes álláspont kell a Jézuska ügyében. Ez nálunk anno működött, boldogok voltunk, szeretném, ha ő is így élné meg, aztán majd elkezdhetjük a vallástörténeti képzést.

A soroksári bevásárlás végül abszolút sikerrel zárult, szinte mindent beszereztünk a listánkról, és Karácsonyi Kisasszony közben szundított is egyet, le a kalappal az áruház előtt, ha van baba- és gyerekbarát hely, akkor az ez. Nem túl kedves, de jót nevettünk, mikor egy bizonyos Minta János (a személyiségi jogok védelme érdekében nem használom a valódi nevét, pedig örökre bevésődött) szüleit tíz alkalommal szólították a játszóházhoz. Nem szeretnénk, ha majd a jövőben minket hívnának így egyre többször, egyre hisztérikusabb hangon (na jó, ez túlzás, de én éreztem némi oktáv váltást).

A fájlofax szerint a következő programpont a KÖKI Terminál ostroma volt, ahol az OBI-DM-Pepco tengely mentén haladtunk, a végén megspékelve némi játékbolttal. Az OBI pénztáránál nálunk már elindult egy kis tikkelés, a drogériában rángatózásra váltott, a Pepco tömegében pedig rendesen leizzadtunk. Olívka viszont rendületlenül bírta: kacagott, ahol kellett, evett, ahol kellett, pihent, ahol tudott, apóra megvizsgálta az őt körülvevő őrület minden részletét.

Idén történt meg velem először, hogy az ajándékbeszerzést gyakorlatilag teljesen online menedzseltem le, kimondhatatlanul felszabadító élmény, ezért a valóság letaglózott, mégis jól alakult, és a pindurkám öröme bármiért kárpótolt. Még egy hasonló kör van tervben, ahol meg szeretnénk látogatni az ünnepi vásárt is, hadd kapjon fénymérgezést a gyermek. Látom magam előtt, ahogy a babakocsit csapkodva sikoltozik örömében, ide-oda nézelődve, az sem kizárt, hogy metálhörgés kíséretében ki akarja majd feszíteni magát. Szeretném, ha más babákkal is találkoznánk, Olívka barátkozós típus, de résen kell lennem, mert a kedvességét hajlamos szemkinyomás és hajtépés formájában kimutatni, Petit nemrégen úgy orrba vágta, hogy szó szerint dőlt belőle a vér. Egyértelműen a vadak csoportjába tartozik, de színtiszta szeretetből és érdeklődésből követi el a gaztetteit.

Kíváncsian várom, mennyire lesz nyitott a mézeskalács sütésre és díszítésre – tartok tőle, túlságosan. Nálunk hieroglifa (én mániám) és zászló formájú (Peti mániája) sütemények készülnek majd, merész vállalás, még sosem sütöttem ilyent, de rétessütő versenyen is indultam nulla tapasztalattal, és a zsűritagok közül csak az egyik hányt. Ha ehetetlen lesz, emléknek akkor is eltesszük, kár, hogy az első karácsony hangulatát nem lehet hermetikusan üvegbe zárni. Nem ígérem, hogy jövő héten az ajándék és vacsoraromok közül rögtön beszámolok a fejleményekről, de az biztos, hogy nem marad el a visszacsatolás! Ahogy Kalika kutya szokta „mondani”: Boldog Karajcsont mindenkinek!