„A napok hosszúak, de az évek rövidek” – 2. rész

Elhamarkodottan azt ígértem, hogy gyorsan érkezik az előző bejegyzés folytatása: tévedtem. Megint úgy szaladt el egy hónap, hogy az egész egy nagy, színes kaleidoszkópszerű kép a fejemben, de végre elérkezett a pillanat, amikor újra a gép elé tudok ülni öt percnél tovább, és nem GYES-t igénylek.

Íme, egy átlagos napunk második fele:

12.45-13.15 Maga az ebéd az egyik legnagyobb kihívás, mert Lettike tízből nyolcszor ilyenkor a legnyűgösebb, és rosszabb napokon Olívka is Hiszti Krisztivé változik. Arról kár több szót ejteni (ld. tízórai), mennyire nehéz bármit megetetni vele, de biztos sikere lenne egy felvételnek, ami ilyenkor készül, mert annyira abszurd az egész. A picit állva etetem (igen, ilyen a világon nincs, de akár szopik, akár üvegből eszik, csak akkor fogadja el, ha állok), közben ringatni kell, és ha elrontom a ritmust, rögtön vörös fejjel kiabál. AZONNAL megérzi, ha leülök, még akkor is, ha amúgy az evéstől elalszik, szenzoros a gyerek. A nagytesó ezalatt boldog fejjel szórja szét az ételt, és amikor véletlenül a szájába akarja tenni, az sem mindig sikerül. Karácsonykor vendégségben voltunk, ahol a körülbelül egyidős unokanővérét pohárból látta inni, azóta ő is úgy akar. Megy neki, tényleg ügyes (minden korty után sugárzó pofival várja a dicséretet), de óhatatlan, hogy néha nyakon önti magát. Ilyenkor nagyon gyorsan ki kell támasztanom a cumisüveget állal, mert csak így lesz szabad kezem, és sasként kell közbeavatkoznom, de mire végzünk, másfél méteres körben minden csupa maszat. Hollárihó.

13.15-13.35 Szerencsés esetben Løtte elpilled, akkor gyorsan beviszem a hálószobába, kiterelem a sarokban rettegő kutyát (szerencsétlen fél a sírástól), kislisszolok és Ølivet is elkezdhetem lefektetni. Ha pechem van, akkor ez a rész egy háttérben üvöltő gyermek zenei aláfestésével történik, nem tudok mit tenni. Kendőbe kötni nem lehet, mert mindkét kezem kell, viszont ha csak vele foglakozom, a másik kezd el őrjöngeni a fáradtságtól. Szóval előkerül a bili, nagylány csüccs: kezébe nyomok két bilikönyvet, „Kékkk Mmmását” (az ünnepek óta van Pöttyös Mása és Új Mása, nem mindegy a sorrend!) elrohanok, cumit teszek a pici szájába, hátha nyerek pár percet. Visszanézek Olívkára, ha „olvas”, és a pindúr is alszik, akkor elkezdem a legproblémásabb részek pakolását/tisztítását. Folyamatosan csekkolom a helyzetet, de sokszor szól is, ha végez, szépen megkapja a matricáját, mert a produktumért az jár, és ő tényleg egyre jobban teljesít. Popsitörlés, fogmosás, új pelus, cumi (az is kvázi jutalom, mert ő már csak alváshoz kapja már meg), és elérkezik a szundi idő. Sokszor akár egy órát dumál magában a sötétben, de nagyokat nevet, jól érzi magát – múltkor az erdő erdő erdő marosszéki kerekerdőt énekelte fennhangon – aztán egyszer csak elcsendesül.

13.35.-14.35 Ha pici idáig nem aludt el, akkor addig ringatom, nyugtatom, amíg álomba nem szenderül. Ez néha akár egy óra is lehet majdnem, de határozottan javul a helyzet, mostanában öt-tíz perc kell csak és már szuszog is. Utána finomhangolok, helyére teszek mindent, ami nem jár túl nagy zajjal.

14.35-17.00 Elvileg ilyenkor csend és béke van, ezért én is ledőlhetnék, de Lettike átlag háromszor felkel ez alatt az idő alatt, eszik picit, meg kell simizni, és akkor visszaalszik. Annál nincs rosszabb, mint amikor éppen tátott szájjal kezdenék bóbiskolni, és abból riadok fel többször egymás után, ezért sokszor feladom, és hivatalos ügyekben telefonálgatok vagy bámulom a telefonomat és csetelek kicsit. Néha azért tudok pihenni is, az maga a megváltás, de a csajok trükkösek, néha már fél 4-kor felkelnek, pont mire letenném a fejemet a párnára.

17.00-17.20  Ébredés után nagy a vidámság, jó a hangulat, ilyenkor viszonylag egyszerű gatyába rázni a lányokat, pikkpakk kicserélem a pelusokat és rommá puszilom őket.

17.20.-18.00 Peti hazaér, így egyszerűbben elő tudom készíteni az uzsonnát, mint a többi étkezést. Ha ő kvízt tart, akkor anyukám segít, úgyhogy akkor is ugyanez a helyzet, nagy könnyebbség, hogy egyfelé kell figyelnem csak. Nem viszem túlzásba, péksüti/szendvics és alma, keksz, ropi plusz társai a menü, ezekből is csak apró falatok fogynak. Lettike megkapja az új fejadagot, de ezúttal már nem egyedül kell szenvednem, és közben elindul a parti.   

18.00-19.00  Nálunk nincs nap youtube diszkó nélkül, Olívka ordítva követeli a jussát: zene zene zene! Most éppen a Holdviola a nagy favorit (a már említett erdő erdő és a kicsikém), illetve a rammsteintől a du hast, amit tökéletes kiejtéssel üvölt ülve, állva, ugrálva, fejet rázva. Fakanállal dobol, biztosan kedvelnek minket a szomszédok. Ha letudtuk a zenei blokkot, akkor előkerül a kinyitható, könyv alakú „babaház”, amit bele lehet rendezni mindenféle játékkal, vagy a műanyag állatok sereglete bukkan fel ismét. Lettike eközben boldogan sikongat a játszószőnyegén, olyan hangja van, mint egy bedrogozott papagájnak, forgolódik, tornázik, mi meg megőrülünk tőle annyira cuki.

19.00-19.15 Pöttöm Panna ilyenkor fürdik, bár nem feltétlenül minden nap, ő még nem koszolódik úgy, mint a testvére, akire viszont határozottan ráfér a napi zuhanyzás. A fürdetés hamar lezajlik, nála nem kell sok tisztogatás, negyedóra múlva már jöhet a pizsi. Az esti öltöztetés általában Petié, mert ilyenkor nagy összebújás van, addig én Olívkával játszom, illetve felügyelem, hogy ne dobálja bele az összes játékát a húga fürdővízébe („Beleesett!” Nem cica, azt rohadtul beledobtad…).

19.15-19.45 Előkészítem a vacsorát, amitől előre rettegek, mert csak tetemes mennyiségű rúzs vagy karkötő tudja annyira lekötni a kisasszonyt, hogy valamit hajlandó legyen enni. Örülök, hogy egyedül akar falatozni, de minden csecsebecsém tökig tejfölös lesz (na ez a másik, ha valamit megeszik, arra tejfölt és sót kell tenni…), csak azért nem bánom, mert legalább nem marad éhes, és hát nem a koronaékszereket őrzöm. Közben Lettike is fogyaszt, szerencsére azzal nem nekem kell küzdenem, mert ilyenkor már szinte hason kúszok a fáradtságtól.

19.45-20.25 Olívkát zuhanyozni viszem, nagyon szereti, a fürdést is, de az jóval hosszabb, így ritkábbá vált. Szépen ül a csúszásgátló krokodilon, játszik a kacsákkal/bálnákkal és egyebekkel, eddig én szisztematikusan végigmosom, közben a fogát is megtisztítjuk. Mikor végzünk, azonnal felpattan, bebugyolálom törölközőbe, és a gyors pizsibe bújás után már alszik is. Vagy csacsog az ágyban, de az a mi szempontunkból már teljesen mindegy, végre le lehet rogyni kicsit. Vagy nem, mert Lettike még ébren van, Peti meg sétálni viszi a kutyát.

20.25-00.00 Szülői csendes pihenő, evés, alvás.

00.00-00.15 Lettike nyöszörög, de általában vigyorogva, félálomban vár a kajára, pont, mire teljesen szétzuhannék. Lógó fejjel, fájó nyakkal töltöm bele a cuccot, ilyenkor a legéhesebb, van, hogy 180 ml tápszert megeszik húzóra.

00.15-06.30 Átlag kétszer kell felkelnem, mert vagy éhes (csak pár korty kell neki, de az nagyon), vagy a cumit nem találja. Ezeket a köröket gyorsan letudom, és általában nem tartanak sokáig, de ha nem tudok visszaaludni, az maga a rémálom, ráadásul a kutya is hajlamos hajnali öntisztogatást végezni hangos cuppogással, mondjuk ki, a fenekére koncentrál. Néha arra riadok fel, hogy hirtelen nem tudom eldönteni, ki ad ki furább hangokat, Kalika vagy Lettike. Olívka szerencsére gyakorlatig sosem kel fel reggelig, de ha gond van, egy gyors szeretgetés/cumi visszaadás ott is orvosolja a gondot.

Na ezért nem vagyok túl fitt, gyors és szociábilis, de látom a fényt az alagút végén! Mindezek mellett rengeteget nevetek, mert elmondhatatlanul okosak és imádnivalók, és nincs semmi, de semmi, ami ezzel felérne.