Olyan jó helyzetbe kerültem, hogy a lányok nemcsak megírják helyettem a bejegyzéseket, de már a fotókat is elkészítik hozzá. Sajnos nem tudatosan alkalmazott gyerekmunkáról van szó (abban nem túl lelkesek), csak egyszerűen elcsenik a telefonomat, vagy csak simán kölcsönkérik, nagyon mókás a világ az ő szemükön keresztül. Először a legfrissebb meglátásaikat osztom meg veletek, aztán
Amikor Olívka annyi idős volt, mint most Lettike, egy egész bejegyzést szenteltem a viccesebbnél viccesebb dumáinak, így most a testvéregyenlőség nevében a kicsi következik. Azt hittem, az előző kör szintjét nehéz lesz tartani, de Minikének sikerült. A fő ok viszont nem ez, hanem egyszerűen azt szeretném, ha ti is annyit nevetnétek, mint mi, ez a
A nagy csend senkit se tévesszen meg, a mindennapok őrült tempóban hajtanak minket, ami elkerülhetetlenül bakikat eredményez. Mostanában sokszor „megvádoltak”, hogy milyen frappáns, összeszedett vagyok a két kisgyerek mellett is: hát nem. Íme, pár példa a tévedések koronázatlan királynőjétől, a történetek vége többnyire egyperces döbbent csend, amit viharos családi röhögőgörcs követ. Hirtelen sugallattól vezérelve lemérem
Ígérem, nem erről fog szólni ezentúl a blog, és nem vele akarom íratni a bejegyzéseket, de annyira vicces szövege van, amilyent lehetetlen kitalálni. Hangfelvételként lenne az igazi, de nem tudom elég gyorsan felvenni, mert folyamatosan ontja magából a kincseket, íme a best of. Öltözteti Brunó macit, épp a cipőnél tart, mikor közli: „Anyának nagy lába
Még csak most kezdődik az igazi strandszezon, de sokszor máris úgy érzem, hogy az agyam teljesen cseppfolyóssá válik – nem (csak) a hőségtől. Összegyűjtöttem pár praktikus tanácsot, hátha másnak is sikerül hasonló produkciókat végrehajtani, legyen a nyár igazán élménydús! Próbáljuk felgyorsítani a készülődést, adjunk a gyerekekre úszópelenkát és fürdőruhát otthon. Rohangálva pakoljunk egy órán keresztül,
Nagy segítséget kaptam az lenti bejegyzéshez, mivel ezt Olívka írta, nekem csak be kellett gépelni. Sajnos a hangsúlyokat és gesztusokat nem tudom mellékelni, de bízom benne, hogy így is annyit nevettek, mint mi. Uzsonnázik, mélyen a szemembe néz: „Anya, belement a zsemle az orromba.” És tényleg. Odahozza nekem az egyik kedvencét, Tücsök Komát:„Piros a Tücsök
Szerencse, hogy az emberek így-vagy úgy, de valahogyan mindenképpen világra jönnek, mert a nők többsége – teljes joggal – a terhesség hatodik hónapja felé elkezd diszkrét pánikba esni. Olívka születése előtt annyira beparáztam, hogy mindenkit megbámultam az utcán, és arra gondoltam, hogy még ez is kibújt valahogy az anyjából: csak megoldom én is. Most olyan
Jó, csak egy négynapos vidéki „pihenésnek” vágtunk neki, az igazi nyaralás még később lesz, bár a tapasztalatok alapján még az sem kizárt, hogy végül csak a strandig jutunk el. Ha szerencsénk van. Bátor barátaink ezúttal is nagy vállalást tettek, bár tudták, hogy velünk kikapcsolódni nem olyan könnyű, de lehet, hogy erre azért nem voltak felkészülve.
Sok változás történt az életünkben, ezért rövid státuszriportban foglalom össze az aktuális helyzetet. Kor: Holnapután 16 hónapos Korszak: Dac Kedvenc szó/gesztus: NEM Kedvenc étel: Virsli, ipari mennyiségben. Mellé egy kis paradicsom/uborka, és persze kenyér. Új becenév: Demóbaba Mázlibaba Új becenév indoka: szerencséje, hogy végtelenül cuki, mert különben már rég lehúztam volna a WC-n (részletesebb okok
Tudtam, hogy a lakás szétverése nem Benny Hill show lesz (bár bizonyos értelemben pont az lett), de erre a rettenetre nem voltam lelkileg felkészülve, bármilyen rutinos mélypesszimizmussal indultam neki. A falainkban az a legviccesebb vonás, hogy vagy betonból, vagy téglából, vagy gipszkartonból vannak, teljesen kiszámíthatatlan összetételben, emiatt egy szög beveréséhez is ütvefúró kell adott esetben.