Hogyan ne szokjunk be az oviba – egy lázadó hároméves memoárjai
On November 5, 2021 by dorkijAugusztus vége vegyes érzelmekkel telt, Lettike szülinapja – ami szinte a hónap vége – elkerülhetetlenül jelezte, hogy hamarosan neki is elkezdődik az ovis élet. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű a beszokás – ahogy az óvó néni nagyon helyesen megjegyezte: neki más típusú a kötődése. Mitől vagy kitől más? Mondjuk úgy, hogy az „átlag gyerektől” eltérő.
Demóbaba oviba megy
On November 19, 2020 by dorkijHihetetlen, hogy még a demóbaba oldal facebook leírását sem tudtam átírni, mire a nagylányom oviba kezdett járni. Ott még egy kilenchónapos baba napjaival kecsegtetem az érdeklődőket, ami három éve volt aktuális, de ez nem azt jelenti, hogy betegesen lusta vagyok, hanem csak azt, hogy a napok elképesztő tempóban futnak el – velünk és mellettünk. Ahogy
Mentsetek ki innen!
On May 20, 2020 by dorkijOlyan két hónapon vagyunk túl, ami gyakorlatilag mindenkinek élete egyik nagy próbatétele volt. Akinek nem, annak örülök, gratulálok, és irigylem is, így, együtt. Most, hogy látjuk a fényt az alagút végén (remélem, legalább kicsit így marad), összefoglaltam, hogyan teltek a napjaink. Én gyakorlatilag három éve házi őrizetben vagyok, apróbb kimenőkkel, ha jó a magaviseletem. A
„A napok hosszúak, de az évek rövidek” – 2. rész
On January 19, 2019 by dorkijElhamarkodottan azt ígértem, hogy gyorsan érkezik az előző bejegyzés folytatása: tévedtem. Megint úgy szaladt el egy hónap, hogy az egész egy nagy, színes kaleidoszkópszerű kép a fejemben, de végre elérkezett a pillanat, amikor újra a gép elé tudok ülni öt percnél tovább, és nem GYES-t igénylek. Íme, egy átlagos napunk második fele: 12.45-13.15 Maga az
„A napok hosszúak, de az évek rövidek” – 1. rész
On December 19, 2018 by dorkijHabár a cím nem tőlem származik, hanem egy Gretchen Rubin nevű hölgytől, ennél jobban nem tudnám összefoglalni az érzéseimet, főleg év vége felé különösen találó a gondolat. Sokat töprengtem, hogy milyen módon tudnám legjobban leírni a mindennapjainkat, de mindig olyan hosszú és szerteágazó körmondatok születtek a fejemben, hogy már a felénél elvesztettem a fonalat én
Bűnbanda? Iggeen!
On November 5, 2018 by dorkijMióta Lettike megérkezett, szervezett bűnözés ütötte fel a fejét nálunk. Azt hittem, kezdek rutint szerezni az anyaság finomságaiban, de erre nem lehet felkészülni sem fizikailag, sem lelkileg. A huszonegy hónapos tornádó és a tíz hetes kiképző asszonyság ellen lassan kilométeres bűnlajstrom készül, Petivel mindent feljegyzünk és megjegyzünk. Íme a vádpontok: Lopás, csempészés: Ebben egyelőre Olívka
Itt van a következő! Demótestvér megérkezett ♥
On September 6, 2018 by dorkijAzt hittem, a szülésig lesz még időm egy köztes bejegyzésre, amiben a nyárról írok majd (amúgy nincs túl nagy meglepetés: először hideg volt, aztán túl meleg, rohadtul nem élveztem, és főleg orvosoknál jártunk nyaralás helyett), de pillanatok alatt elszaladtak a napok. Még mindig nem teljesítettem az előre összeállított listámat, de már nem is fogom, mert
Jelentkezés Nagy Testvér pozícióra
On July 30, 2018 by dorkijMivel alig négy hét választ el minket Babu érkezésétől, ezért Olívkában fokozottan próbáljuk tudatosítani a várható változásokat. Bár kedvesen simogatja a hasamat, gyanakszom, hogy a boldog „Babaaa!” felkiáltások nem teljesen tudatosak, mert nemrégen rajtakaptam, ahogy a kutya pocakját gyömöszölte hasonló kommentekkel. Az viszont biztos, hogy valamit határozottan sejt, alább publikálom az önéletrajzát, amivel a megtisztelő
A lány, ki csak hátulról látszik…
On January 29, 2018 by dorkijEsetleg néha oldalról, vagy nagy kivágásban, de premier pláne sosem. Miért nem teszek ki egy babablogra millió babaképet, amikor Olívka cukibb, mint a világ összes pandakölyke és Shrek macskája együtt? Anya aggódik. Egyrészt kicsit már most félek tőle, ahogy azt nemrégen megírtam, másrészt fogalmam sincs, ő mit gondol majd erről a jövőben. Bármennyire is hízelgő
Este van, este van: ki nincs nyúgalomba?
On December 11, 2017 by dorkijA kérdés minden szempontból költői, nem kell sokat találgatni. Régebben fogtam az illatos, jóllakott bubácskámat, betettem a helyére, és arra sem volt időm, hogy a jóéjt puszit kommentáljam, mert már aludt is. Meséltem, énekeltem neki, de csak az idegrendszere fejlesztése kedvéért, amúgy felesleges volt, mert már egy kukkot sem hallott belőle. Utána kiosontam, és tádámm: