Olyan jó helyzetbe kerültem, hogy a lányok nemcsak megírják helyettem a bejegyzéseket, de már a fotókat is elkészítik hozzá. Sajnos nem tudatosan alkalmazott gyerekmunkáról van szó (abban nem túl lelkesek), csak egyszerűen elcsenik a telefonomat, vagy csak simán kölcsönkérik, nagyon mókás a világ az ő szemükön keresztül. Először a legfrissebb meglátásaikat osztom meg veletek, aztán
Amikor Olívka annyi idős volt, mint most Lettike, egy egész bejegyzést szenteltem a viccesebbnél viccesebb dumáinak, így most a testvéregyenlőség nevében a kicsi következik. Azt hittem, az előző kör szintjét nehéz lesz tartani, de Minikének sikerült. A fő ok viszont nem ez, hanem egyszerűen azt szeretném, ha ti is annyit nevetnétek, mint mi, ez a
Ígérem, nem erről fog szólni ezentúl a blog, és nem vele akarom íratni a bejegyzéseket, de annyira vicces szövege van, amilyent lehetetlen kitalálni. Hangfelvételként lenne az igazi, de nem tudom elég gyorsan felvenni, mert folyamatosan ontja magából a kincseket, íme a best of. Öltözteti Brunó macit, épp a cipőnél tart, mikor közli: „Anyának nagy lába
Nagy segítséget kaptam az lenti bejegyzéshez, mivel ezt Olívka írta, nekem csak be kellett gépelni. Sajnos a hangsúlyokat és gesztusokat nem tudom mellékelni, de bízom benne, hogy így is annyit nevettek, mint mi. Uzsonnázik, mélyen a szemembe néz: „Anya, belement a zsemle az orromba.” És tényleg. Odahozza nekem az egyik kedvencét, Tücsök Komát:„Piros a Tücsök