Mivel alig négy hét választ el minket Babu érkezésétől, ezért Olívkában fokozottan próbáljuk tudatosítani a várható változásokat. Bár kedvesen simogatja a hasamat, gyanakszom, hogy a boldog „Babaaa!” felkiáltások nem teljesen tudatosak, mert nemrégen rajtakaptam, ahogy a kutya pocakját gyömöszölte hasonló kommentekkel. Az viszont biztos, hogy valamit határozottan sejt, alább publikálom az önéletrajzát, amivel a megtisztelő
Jó, csak egy négynapos vidéki „pihenésnek” vágtunk neki, az igazi nyaralás még később lesz, bár a tapasztalatok alapján még az sem kizárt, hogy végül csak a strandig jutunk el. Ha szerencsénk van. Bátor barátaink ezúttal is nagy vállalást tettek, bár tudták, hogy velünk kikapcsolódni nem olyan könnyű, de lehet, hogy erre azért nem voltak felkészülve.