Olyan jó helyzetbe kerültem, hogy a lányok nemcsak megírják helyettem a bejegyzéseket, de már a fotókat is elkészítik hozzá. Sajnos nem tudatosan alkalmazott gyerekmunkáról van szó (abban nem túl lelkesek), csak egyszerűen elcsenik a telefonomat, vagy csak simán kölcsönkérik, nagyon mókás a világ az ő szemükön keresztül. Először a legfrissebb meglátásaikat osztom meg veletek, aztán
Augusztus vége vegyes érzelmekkel telt, Lettike szülinapja – ami szinte a hónap vége – elkerülhetetlenül jelezte, hogy hamarosan neki is elkezdődik az ovis élet. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű a beszokás – ahogy az óvó néni nagyon helyesen megjegyezte: neki más típusú a kötődése. Mitől vagy kitől más? Mondjuk úgy, hogy az „átlag gyerektől” eltérő.
Amikor Olívka annyi idős volt, mint most Lettike, egy egész bejegyzést szenteltem a viccesebbnél viccesebb dumáinak, így most a testvéregyenlőség nevében a kicsi következik. Azt hittem, az előző kör szintjét nehéz lesz tartani, de Minikének sikerült. A fő ok viszont nem ez, hanem egyszerűen azt szeretném, ha ti is annyit nevetnétek, mint mi, ez a
Hihetetlen, hogy még a demóbaba oldal facebook leírását sem tudtam átírni, mire a nagylányom oviba kezdett járni. Ott még egy kilenchónapos baba napjaival kecsegtetem az érdeklődőket, ami három éve volt aktuális, de ez nem azt jelenti, hogy betegesen lusta vagyok, hanem csak azt, hogy a napok elképesztő tempóban futnak el – velünk és mellettünk. Ahogy
Olyan két hónapon vagyunk túl, ami gyakorlatilag mindenkinek élete egyik nagy próbatétele volt. Akinek nem, annak örülök, gratulálok, és irigylem is, így, együtt. Most, hogy látjuk a fényt az alagút végén (remélem, legalább kicsit így marad), összefoglaltam, hogyan teltek a napjaink. Én gyakorlatilag három éve házi őrizetben vagyok, apróbb kimenőkkel, ha jó a magaviseletem. A
A nagy csend senkit se tévesszen meg, a mindennapok őrült tempóban hajtanak minket, ami elkerülhetetlenül bakikat eredményez. Mostanában sokszor „megvádoltak”, hogy milyen frappáns, összeszedett vagyok a két kisgyerek mellett is: hát nem. Íme, pár példa a tévedések koronázatlan királynőjétől, a történetek vége többnyire egyperces döbbent csend, amit viharos családi röhögőgörcs követ. Hirtelen sugallattól vezérelve lemérem
Ígérem, nem erről fog szólni ezentúl a blog, és nem vele akarom íratni a bejegyzéseket, de annyira vicces szövege van, amilyent lehetetlen kitalálni. Hangfelvételként lenne az igazi, de nem tudom elég gyorsan felvenni, mert folyamatosan ontja magából a kincseket, íme a best of. Öltözteti Brunó macit, épp a cipőnél tart, mikor közli: „Anyának nagy lába
Még csak most kezdődik az igazi strandszezon, de sokszor máris úgy érzem, hogy az agyam teljesen cseppfolyóssá válik – nem (csak) a hőségtől. Összegyűjtöttem pár praktikus tanácsot, hátha másnak is sikerül hasonló produkciókat végrehajtani, legyen a nyár igazán élménydús! Próbáljuk felgyorsítani a készülődést, adjunk a gyerekekre úszópelenkát és fürdőruhát otthon. Rohangálva pakoljunk egy órán keresztül,
Nagy segítséget kaptam az lenti bejegyzéshez, mivel ezt Olívka írta, nekem csak be kellett gépelni. Sajnos a hangsúlyokat és gesztusokat nem tudom mellékelni, de bízom benne, hogy így is annyit nevettek, mint mi. Uzsonnázik, mélyen a szemembe néz: „Anya, belement a zsemle az orromba.” És tényleg. Odahozza nekem az egyik kedvencét, Tücsök Komát:„Piros a Tücsök
Az előző bejegyzés végén megígértem, hogy folytatódik a képes riport – azt most ne firtassuk, milyen gyorsan sikerült összeállítani az új válogatást – úgyhogy megint rengeteg vidám fotót gyűjtöttem össze. A télből közben lassan nyár lesz, de a lányok huncutsága töretlen, jó szórakozást! Kalinka, a harmadik “gyermek” Az ikertornyok ugyanúgy abuzálják szegény párát, mindkét elkövető