Olívka, a babakozmopolita (tömör tavaszi fotóriport)

A jó idő nemcsak az életkedvemet, hanem a programokat is megsokszorozta, és mivel az esetek többségében csak 2in1 csomagban vagyok elérhető, ezért Olívka társadalmi élete az enyémmel együtt rohamos fejlődésnek indult.

Az sem hátrány, hogy éppen most kezdett el igazán nekiindulni, mert más könnyű ruhácskában, maximum farmerdzsekiben körbesétálni (szaladni/oda-vissza kerengeni) a lakótelep körül, mint a többréteges téli Telly tubby jelmezben. Ahogy Peti szokta mondani, Bubának határozottan tele lett a fájlofaxa, csak ebben a hónapban több kiemelt programja volt: velem „kocsmázott” a születésnapi meglepetés bulimon, elkísért a szavazófülkébe, hogy dobjon egy nyálikszet (nem hagytam), családi glamour napot tartottunk, bejártuk a Városligetet (már kívülről fújja a Hősök tere szobrait is), ókor kvízen csiszolta már most is jelentékeny tudását, és mindeközben otthon számtalan látogatónk volt, akiket mind rabul ejtett.

Igazi nagyvárosi lány lett, megkóstolta a jégkrémet, burritot, halrudacskákat, nagymama házi kenyerét, ínyenc sajtokat, sonkaválogatást, és a ruhatára is kapott egy kis tavaszi megújulást. Öröm látni, ahogy élvezi az életet, egy sima séta közben is teljesen kinyílik neki a világ. Minden aszfaltfoltozás előtt megáll, és lendületből visszafordul, ő azt át nem lépi, de némi bátorítás után szaladni kezd, muszáj végigtapogatni a sövényeket, idegen babákat, kutyákat és autókerekeket (fújj fújj nem szabad). Ha valaki egy padon ül, megáll előtte és konokul nézi, múltkor a játszótéren egy néni előtt negyedórát szobrozott – pedig nem hasonlított se a mamákra, se a dédire – ilyenkor csak kedvesen mosolyog és érdeklődve bámul. Összegyűjtöttem pár fotót, ezúttal beszéljenek helyettem ezek, sokkal kifejezőbbek minden szavamnál.

Olívka hippinagyi szettben élvezi a napsütést 

Zaklassunk turistákat és fussunk végig a Hősök terén!

Elhatárolódik mindennemű döntéstől