Tizenkilenc, vagy egy híján húsz?

Kevés türelmetlenebb ember létezik nálam, inkább döntök rosszul, mint sehogy, emiatt a döntésképtelenség az egyes számú közellenségem, sosem értettem a fontolva haladókat. Ha Olívka valamire megtanított, akkor az az, hogy MINDEN megváltozhat, még ez is, hirtelen rádöbbentem, hogy bizonyos kérdésekre nem tudok értelmes megoldást találni. Fénykoromban a problémákat szabad szellemmel és kreativitással kezeltem, ami részben megmaradt: most is hajlok az unortodox módszerekre, de sokszor ez is kevés. Összegyűjtöttem pár fogós feladványt, amikkel a mai napig nem tudok mit kezdeni, ezért szükségszerűen csak rosszul tudok kijönni belőle (ld. válaszok).

Mit tegyek, ha….

1. A Telly Tuby ruhába (= téli szett) csomagolt gyermek séta közben elalszik, lehetőleg a végére, amikor éppen hazaértünk. Ha nem akarom kizárni az ajtó elé, vagy kint üldögélni vele a hidegben, akkor valahogy le kell hántani róla a cuccot, mert perceken belül hőgutát kapna benne a lakásban. Dilemma: ki lehet hámozni úgy a ruhából, hogy ne ébredjen fel? Válasz: Nem, így jártam. Pár óra múlva talán újra elalszik.

2. Egy bevásárlóközpontban vagy bármilyen műintézményben ketten vagyunk, és mosdóba kellene mennem. Mozgássérülteknek vagy anyukáknak és babáknak kijelölt rész nincs/foglalt/zárva, én meg lassan csárdást járok. Dilemma: Kint hagyjam egyedül a résnyire nyitott ajtó előtt, és imádkozzak, hogy ne lopják el, vagy próbáljam babakocsival együtt bepréselni a fülkébe, esetleg kérjek meg egy vadidegent, hogy vigyázzon rá? Válasz: Nem, inkább táncolok tovább, ameddig bírok.

3. A hivatalos bkk szabályzat alapján mozgólépcsőn nem ajánlott (bár nem is tilos, a megtévesztő piktogramok ellenére!) babakocsit tolni. Dilemma: Minden át, fel- és leszállásnál hordozóba applikáljam az egyre inkább bikaként küzdő gyermeket, majd ugyanígy vissza a kocsiba, vagy hagyjam a fenébe az egészet, és toljam neki ezerrel, lesz, ami lesz? Válasz: Változó, régen még jobban aggódtam, ezért többször magamra kötöttem Bubát, mostanában viszont nekimegyünk a lépcsőnek, hadd szóljon.

4. Ha autózunk, hány rétegben öltöztessem fel? Dilemma: Az ülés hideg, ha takarót teszek rá, az elcsúszik, és nem lehet tőle bekötni Olívkát, ezért muszáj valami alul is meleg ruhát ráadnom. Amíg bemelegszik a légtér, az is beletelik néhány percbe, így felül sem árt a kabát, viszont ha egyszer befűtünk, akkor ott Afrika lesz. Menet közben nem tudom a babát kikapcsolni és levetkőztetni, ha megállunk, akkor elkésünk és/vagy addig megint kihűl a kocsi. Válasz: Fogalmam sincs, őszintén. Jobb híján beöltöztetem, és a sapkát, kiscsizmát leveszem róla, a kabátot pedig kicipzárazom, ha már nagyon szauna jelleget ölt az utazás.

5. Mindent végigtapogat, rág, tép, ismerkedik a világgal. Sohasem tudom, hol húzzam meg a határt, nem szeretnék állandóan tiltani, de mikor éppen a kutyát tépi teljes erővel, vagy annak a nyálas labdáját szeretné ő is mértani alapossággal végignyalni, akkor közbelépek. Dilemma: Mi a túlféltés, és mi a realitás? Baj, ha nem engedem neki, hogy kipakolja a pelenkázó feletti ollós/lázmérős dobozkát (figyelmeztetés nélkül megfordul és feláll, másodpercek alatt)? Gond, ha úgy lesem kifli evés közben, mint a sas, mert képes hirtelen felindulásból leharapni a felét, aztán fuldokló rohamot kapni? Minden doboz társasjátékban, amit éppen kiönteni készül, potenciális halálcsapdát látok (simán megenne pár bábut, ha nem figyelnék), és akkor sem vagyok nyugodt, amikor az asztal körül dervistáncot jár  ̶  sarokvédő ide vagy oda, így is sikerült átharapni a saját nyelvét egy óvatlan pillanatban. Válasz: Próbálok túllépni az elsőanyás neurózison, és a lehetőségekhez képest lazán kezelni Olívka kaszkadőr mutatványait, de így is annyira vagyok magabiztos, mint egy tükörjégen tűsarkakon egyensúlyozó bébioroszlán.

6. A hülye alvásoknak már külön képes bejegyzést szenteltem, a kérdéskör azóta is valid. A pozíciók egyre vagabundabbak, simán elaszik arcon csúszás közben, vagy a nyakába tett fél lábbal, ami önmagában nem zavar, sőt, megtalálom benne a gyermeteg szórakozásomat (kiröhögöm szegényt, mint a disznó). Dilemma: Hol itt a gond? Ott, hogy ráalussza a Mona Lisa lenyomatát az arcára, ha nem húzom ki alóla a begyűrődött játékát, vagy megfázik, ha nem adom rá a lezseren elhagyott zoknit/nadrágot stb… DE. Igen nagy az esélye, hogy a legkisebb mozdulatra is felkel, és kómában, öntudatlanul elkezd felkapaszkodni a kiságy rácsába, mert neki mindig dolga van, mindig menni kell. Onnantól pedig másodpercek kérdése, és határozottan felébred, ami mindkettőnknek szomorú hír, mert ő fáradt és nyűgös lesz, én meg…fáradt és nyűgös. Válasz: Ha nem teljesen extrém a testhelyzet, inkább békén hagyom, de utólag néha így is rájövök, hogy hibáztam. 

A lista tetszés szerint bővíthető, és egyre nyilvánvalóbb, hogy ki tanít kit. Mióta Buba megszületett, már tudom, hogy tökéletes megoldás nem mindig létezik, hogy az idő csúszós, mert állandóan kisiklik a kezem közül, és hogy a babavíz mindig kevés.