Fáradt-e vagy?

A nagy csend senkit se tévesszen meg, a mindennapok őrült tempóban hajtanak minket, ami elkerülhetetlenül bakikat eredményez. Mostanában sokszor „megvádoltak”, hogy milyen frappáns, összeszedett vagyok a két kisgyerek mellett is: hát nem.

Íme, pár példa a tévedések koronázatlan királynőjétől, a történetek vége többnyire egyperces döbbent csend, amit viharos családi röhögőgörcs követ.

• Hirtelen sugallattól vezérelve lemérem a lányok fejét, először Olívkáét. Rossz végén fogom a centit, hitetlenkedve pislogok: 100 cm a fejkörfogata, aztán majdnem bepisilek a nevetéstől. Azt hihetnétek, tanultam a hibámból, de egy perc múlva Lettike is sorra kerül, aki ….103 cm-es fejű!
• Olívka általában fél órával később fekszik le, mint Lettike, úgy „csempészem” be, mikor a pici már alszik, mert így tízből csak ötször ébreszti fel. Egy alkalommal elfelejtettem kint ráadni a hálózsákját, ezért bent, a vaksötétben tapogatózva próbáltam belebújtatni. Egyszer csak odasúgja: „Anya, nagyon szűk a kezem!”. Óvatosan rávilágítottam a telefonommal, és akkor vettem észre, hogy a rossz lyukakba, fordítva dugtam be a karjait, így konkrétan egy kényszerzubbonyba tuszkoltam bele.
• Mindenkinek gondja van, kánonban ordítanak, kezdek darabokra hullani. „Na, most már elég, lányok!” felkiáltással megragadom Lettike cumiját, és véletlenül Kalika szájába tolom egy határozott mozdulattal, aki utána a sokktól percekig mozdulni se mer. Az, hogy a kicsik cumiját összecserélem, mindennapos, szerencsére Olívka ilyenkor rám szól: „Bocsánat, ez a Lettié!”
• Sétálunk, mikor hazaérünk, percekig kínlódom a kapunál, állandóan error kódot ír ki. Kezdek komolyan kétségbeesni, hogy a két gyerekkel, kismotorral, homokozó szettel, ebéddel ott fogunk szobrozni a ház előtt, amíg Peti meg ment minket, amikor leesik a tantusz: a szomszéd házba próbáltam bemenni…
• Nemcsak fáradt, de süket is vagyok: Bozsik Péter meccset értékel: „Igyekeztek a passzsávokat elzárni”, ebből én ezt hallottam: Igyekezetek a f@szságokat realizálni. (Amúgy az sikerült nekik.)
• Lettike éjjel is kap még egy (néha kettő, három…) adag tápszert, de nem veszem ki az ágyból, mert arra Olívka azonnal felkelne, így derékszögbe görnyedve, sötétben etetem. Egyik alkalommal egyszerűen nem értettem, hogy miért ordít, amikor már a szájába dugtam a cumisüveget, aztán némi motoszkálás után rájöttem, hogy a plüss Imhotepet etetem buzgón. Ennél csak az volt vidámabb, mikor mindenáron a fülébe akartam tuszkolni a kaját.
• Reggeli után szabad játék van, ilyenkor próbálok minden házimunkát elvégezni, mielőtt sétálni megyünk. Kevés az idő, fel-le rohangálok, a szennyes többször landolt a kukákban, és viszont, a szemetet is a gondosan külön tárolt baba mosnivalók közé dobtam.

• Vendég jön, megkérdezem tőle:

-„Milyen kávét kérsz?”

-„Rövidet!”

-„Oké”, mondom, és mosolyogva be nyomom a hosszúkávé gombját.

• A nap végén tíz percig küzdünk, hogy levegyem Olívkáról a sortját, mikor sikerül, akkor jövök rá, hogy szerencsétlenre Lettike 74-es nadrágját adtam, és abban volt egész nap. Amúgy 98-as a mérete. Mentségemre legyen szólva, hogy sokszor ugyanabból a darabból van több különböző méretben, és mivel a cetliket sokszor kivágom, elsőre nem volt egyértelmű a dolog. Ránézésre kicsit passzentos volt ugyan, de felment, na.
• Alváshoz készülődünk, kimegyek a nappaliba, hogy lekapcsoljam a villanyt, és lendületből felkapcsolom az állólámpát. (Nagyon beégett a rutin, hogy miután a pindúrok elalszanak, gyakran leoltom a nagy lámpákat, és utána rögtön bekattintom a gyengébb fényű állólámpát).
• Sétálok a kutyával, rászólok: „Gyere már Lettike, szedd kicsit gyorsabban a lábaidat!”
• Véletlenül saját grapefruit levemből öntök Olívkának, aki őszibarackra számít: „Nem jó, savanyú, anya megissza!”
• Éjjelente jó esetben egyszer, rosszabb esetben akár három, négyszer is felkelek, a szervezetem nem szereti, de megszokta a rendszert. A legkisebb nyikkanásra is azonnal felébredek, szerencsére többnyire gyorsan is visszaalszom, de nemrég jutottam el arra a szintre, hogy egyszer kb. tíz percig sírt Lettike a szokásos fél helyett, mert azt álmodtam, hogy éhes, de nem jutott el a tudatomig, hogy ez a valóság.
• Kettőt találhattok: Ki pakolta el a szárítóról leszedett melltartókat a pelenkázótáskába, baba váltásruha helyett? Sajnos nem a lányok.