Olívka újra megmondja

Ígérem, nem erről fog szólni ezentúl a blog, és nem vele akarom íratni a bejegyzéseket, de annyira vicces szövege van, amilyent lehetetlen kitalálni. Hangfelvételként lenne az igazi, de nem tudom elég gyorsan felvenni, mert folyamatosan ontja magából a kincseket, íme a best of.

• Öltözteti Brunó macit, épp a cipőnél tart, mikor közli: „Anyának nagy lába van, huszonkettes, nekem közepes, nyolcas.”
• Puszilgatja Lettike lábait, és közben ezt hallom: „Nyamm nyamm nyamm.”
• Mióta szőke lettem, állandóan a hajamat birizgálja, és megdöbben, amikor rájön, hogy van forgónk. Valamiért ezt testi hibának tartja, ellentmondást nem tűrően rám szól: „Letti babának nincs morgója!”, majd engem fésül: „Kivesszük a morgót, az most nem kell, aztán levágom anya haját erősen.”
• Ébredés után a szemembe néz: „Connect success” (ezt a bébiőr kamerája mondja újraindítás után).
• Amikor a férjem hazaér a munkából, egy rózsaszín varázspálcával szalad felé. „Nézd apa, nézd! Peti megkérdezi: „Mid van, kicsim?” Mire ő: „Például nem tudom.”
• Délután felkel: „Szerintem nagyon álmos vagyok, olyan huszonnyolcas álmos.”
• Véletlenül csend van pár percig, döbbenten kérdezi: „Mi lehet ez az uncsi hang? Olyan csöndet hallom.”
• Hangosan centrifugázik a mosógép: „Nagyon mérges!”
• Megáll előttem egy idétlen műanyag babaszemüveggel, karikával a fején, és vigyázzállásba vágja magát: „Én vagyok a Charlie Chaplin”.
• Kicsit kiöltözök végre, megdicsér rögtön: „Anya nagyon csinos!” Mielőtt nagyon elbíznám magamat, gyorsan hozzáteszi: „A TV csinos!”
• Kakiszagot érzek, megkérdezem tőle: „Ki volt az, te?” Önérzetesen kijavít: „Bocsánat, a Letti!”
• Kalikát simogatja, kezd kicsit durvulni, szegény párának majdnem kinyomja a szemeit: „Nézz ide anya, Kali elaludt!”
• A plázában szerzünk neki egy autós bevásárlókocsit, de hamar megunja, állandóan ki szeretne szállni belőle. Várjuk a mamát a mosdó előtt, odaszól nekem: „Anyukám, megölelsz?” Épp meghalni készülök a meghatódottságtól, behajolok hozzá a járgányba, mire átkarol és a fülembe súgja: „És most kiszállsz” (mármint hogy ő kiszáll). Ahogy kijön anyu, pontosan ugyanezt neki is előadja.
• Beletekeri magát a nappali áttetsző függönyébe, és elégedetten tájékoztat: „Én vagyok Jézuska!”
• Kérdezem tőle: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Úgy néz rám, mint egy síkhülyére: „Nagy leszek!”
• Próbálom ösztönözni, hogy kicsit segítsen nekem: „Kiteregetünk?” „Nem, inkább eszünk!”
• A filozófusok kertjében nézegeti a szobrokat, először Buddhának szól oda: „Mutasd a lábadat!”, aztán Ekhnatont nézegeti: „Ez itt a pocija, ez itt a nunikája!”
• A Citadellánál körbenéz és felkiált: „Ez itt a lefolyó, vagy a Duna!”
• Az erkélyen játszunk, a húga ott ül előtte, útban van neki: „Odaadom a Lettit anyának.”  Aztán hallom, ahogy magyaráz: „Amózisz megsétáltatja a Morzsit.”
• Nézegeti a telefonomban a képeket, meglátja magát: „Ki ez a gyönyörűség?”
• Kiszórja a kártyákat a földre, megkérem, hogy szedje össze őket. Mindet felmarkolja egyszerre: „Vagy inkább elviszem őket a buliba!” Kérdezem tőle: „Milyen buliba?” A gyereknapi scooter táncolósra!”
• Összekeveri az angol gyerekdal sorait, ezt énekli: „I like sharks, that’s my name.”
• Játéktelefonba beszél: „Halló, ki beszélek? Én vagyok! Puszilunk!”
• Lettike nagyon sír lefektetés után, nem tud tőle aludni. Panaszosan felkiált: „Mi történik itt nálunk?”
• Játszik a testvérével, „bebalzsamozza” a haját, hogy „szép legyen”, utána pedig közli, hogy „belement a szemecskéjébe.”
• Vízzel hígítom a szokásos baracklevét, vádló hangon kérdőre von azonnal: „Ez mi???”
• Bújócskázunk, áll a fotel mögött, úgy teszünk, mintha nem látnánk. Egyszer csak odaszól: „Én tudom, hol van Olívka!”
• Erős migrénnel agonizálok a fotelben, odajön hozzám egy fonendoszkóppal és megvizsgál: „Minden rendben!”
• Ül a kanapén, ölében Oscar Wilde összes művei. „ Kiolvasom az Oscar Wildot, ez itt az ooo, ez a cé, ez meg a duuuplavé!” (tényleg).
• Templomban vagyunk, unokaöcsém keresztelőjén, véget ér az orgonálás: „Nem szól a burgonya!”
• Ugyancsak templomban (felbuzdult a környezeten és elvittük egy másikba, neki ez teljesen újdonság) nézzük a szobrokat, mondom neki: „Nézd, ő Mária!” Gondolkozik, majd felragyog az arca: „Maria, mint a scooterben?”
• Hintázunk, fújja a haját a szél: „Hideg lett a fejem!”, Petinek ugyanilyen esetben: „Hideg lett a hajam!”
• Hallom, ahogy suttogja: „Anyucikám, apucikám”. Kezdek megint elolvadni, aztán rádöbbenek, hogy a pancsolós kacsákkal játszik, ők „beszélnek” egymáshoz.