Útmutató nyári gutaütéshez

Még csak most kezdődik az igazi strandszezon, de sokszor máris úgy érzem, hogy az agyam teljesen cseppfolyóssá válik – nem (csak) a hőségtől. Összegyűjtöttem pár praktikus tanácsot, hátha másnak is sikerül hasonló produkciókat végrehajtani, legyen a nyár igazán élménydús!

1. Próbáljuk felgyorsítani a készülődést, adjunk a gyerekekre úszópelenkát és fürdőruhát otthon. Rohangálva pakoljunk egy órán keresztül, és csodálkozzunk rá a hatalmas foltokra a kanapén. Vonjuk kérdőre a férjünket, mit pakolt oda, gyanúsítsuk meg a kutyát is. Mikor Olívka szól, hogy pisilni kell, rohanjunk pánikszerűen a bili irányába, mert mindketten pontosan tudjuk, hogy úrhölgy lévén eufemizál, és bizony nem pisi lesz az. Őrjöngve rángassuk le róla az előzőleg gondosan elhelyezett kalapot, csatokat, menő tütüs Peppa fürdőruhát, és verjük a fejünket a falba, mert egyértelművé válik, honnan lett „vizes” a kanapé. Az úszópelenka a jelek szerint nem életbiztosítás (nem szeretnék belegondolni, miben pancsolunk órákig a gyerekmedencében).
2. Próbáljuk felgyorsítani a készülődést, és indítsunk el egy adagnyi gyors mosogatást, mert másfél napja nem volt rá idő, és nincs már egyetlen tiszta tányér sem, valahogy érezzük, hogy nem lenne kellemes erre hazaérni. Tudjuk, hogy kb. húsz percig tart egy program, félóránál (öt perccel az indulás előtt) döbbenjünk rá, hogy a gyerek eltekerte a programválasztó gombot, és a mosogatás még másfél óráig tart, kapcsoljuk ki, és szenvedjünk vele közvetlenül azután, hogy hullafáradtan és vörösre sülve hazaérünk.
3. Próbáljuk gyorsítani a készülődést, és a kapkodásban hagyjuk otthon a következő (bagatell) dolgokat:

• étel a tíz hónapos babának, jó lesz a hekk vagy a sajtos-tejfölös lángos (tápszer, kifli meg némi gyümölcs is akadt azért, túlélte)
• sátor, ami mindennek az alapja, szó szerint (indulás után észrevettük, futi futi visszafelé)
• úszópelenka, ami helyett valami hasonlót vettünk, de az első fürdés után két kiló golyó mállott le Olívkáról (nincs gond, utána ügyesen lehet tarhálni rutinosabb szülőktől).

4. Kövessük bőszen az időjárás előrejelzéseket minden létező felületen, majd időt és pénzt nem sajnálva akkor menjünk strandolni, amikor pár óra után ránk szakad az ég, de durván. Álljunk a wc mellett a két rommá pakolt babakocsival (esetleg a gyerekeket is betehetjük a meleg cola zero mellé), és nézzük szomorúan, ahogy a sátrunk lesz a fürdőegység legújabb élménymedencéje.
5. Mielőtt belevágunk a pancsolásba, vásároljunk gyerekpapucsot, úgy, hogy az érintett nincs velünk, mert „mi úgyis tudjuk, mekkora kell neki, és így sokkal gyorsabb”. Másnap vigyük vissza, mert természetesen nem jó, de a célszemélyt ezúttal se vigyük magunkkal (elaludt a kocsiban, nincs szívünk kirángatni, de máskor már nem lesz idő a beszerzésre, mert másnapra tervezzük a programot). Forgassunk végig ötven papucsot egyre kétségbeesettebben, és vegyünk rózsaszín helyett kéket, mert csak az van nagyobb méretben. Rüsztben ez is kicsit szoros, ezért viccesen jár majd benne kicsi kincsünk, de messze ez a legjobb a választékból. A másik lehetőség a vietnámi fazon lenne, azt inkább el se képzeljük.
6. A strandon okvetlenül szerezzünk be egy új, rózsaszín szuperhajót, és vigyük magunkkal a régebbi felfújható darabokat is. Azon túl, hogy az állandó felfújás/leeresztés hasznos testedzés, máskor is jól fognak jönni. Az egyik gyerek okvetlenül ordít, ha beletesszük, a másik pedig akkor, ha kivesszük belőle. Ha szerencsénk van, az utóbbi alatt kiszakad a flamingó alja, és szép lassan merülni kezd a szemünk láttára. Ha megunjuk, és ki szeretnénk tenni az úszóalkalmatosságokat a partra, akkor gondosan vágjuk fejbe velük az összes sakkozó bácsit, végül a szél elfújja őket, és idegen kisgyerekeket kérhetünk meg, hogy kapják el nekünk, MOST.
7. De jó, van játszótér is! A legnagyszerűbb az, hogy minden árnyék nélkül: könnyű lesz meggyőzni a kicsit, hogy 37 fokos kánikulában azonnal rostélyos lesz a popsijából, amint a hintába ül. Ha nagy a hiszti, dobjuk lendületből a közeli gyerekmedencébe, talán lehűsíti. Na jó, inkább menjünk vele együtt, hátha folyamatosan védhetjük a teljes testünkkel, mert a lelkes sihederek és bőrnyakú tetkós apukák pont ott folytatják aktív pihenésüket.
8. Tipródjunk a büfék kínálata között félóráig, elemezzünk minden szempontot aprólékosan, majd vegyünk lángost és vizet.
9. Kövessük végig, ahogy gyermekünk tudományos vitába keveredik a szomszéd kisfiúval. Nézi, nézi a földön mászó rovart, majd felkiált „Hangya!”, mire letorkollják: „Szárnyas hangya!”. Ő visszavág: „Repülő!”. Szerintem nyert.
10. Kövessük egyre növekvő aggodalommal, ahogy hazafelé látványosan leragad a csemeték szeme. Ha elalszanak – akár csak öt percre – otthon kimarad a délutáni szundi, aminek apokaliptikus következményeit minden gyakorlott szülő pontosan ismeri. Bábozzunk, énekeljünk, amíg apa padlógázzal szlalomozik, addig anya pánikban próbálja ébren tartani a delikvenseket: „Busz! Templom! Helikopter! Mentőautó!”. Kár, hogy indulás előtt feltettük az árnyékolót, és semmit sem látnak tőle. Amint sikeresen teljesítettük a futamot, ragadjunk magunkhoz egy-egy félájult gyerkőcöt, és strandtesttel, klórszagú kobakkal helyezzük őket ágyba, a hűvös szobába. Minek mentünk mi bárhová??? Aztán két nap múlva kezdjük, előröl.
11. Kattanjunk meg, szőkítsük ki a hajunkat, kizárólag otthon, három estén keresztül, mindegyik alkalommal órákig szöszölve a művelettel. Miután végre elértük az áhított árnyalatot, pár nappal később menjünk strandolni, így a víz és a nap azonnal csibesárgára amortizálja a művünket. Egy dologért mindenképpen megérte: Olívka szemében Barbie és Elza lettem egyszerre, elbűvölve „fonja” a hajamat, ami egyrészt rendkívül fáj, másrészt Tina Turnerré válok, mire befejezi, de akkor is imádom!